Napló

 2011.06.19.

Nemrégiben elhatároztam,hogy új életet kezdek,ennek kapcsán ötlött fel bennem a naplóírás ötlete.Jó lesz időnként visszanézegetni,és elemezni,hogy abba az irányba tartok-e amerre kell.

Újrakezdett életem első napja lomtalanítással telt.Még januárban,mikor jelenlegi otthonomba költöztem elhatároztam,hogy amint lehetőségem nyílik rá megszabadulok minden-valamire még jó lesz jellegű-vacaktól.                                                             Aztán pár hete találtam az értesítőt a postaládában az idei lomtalanításról.Már alig vártam.Reggel korán keltem és neki is láttam megszabadulni az erkélyen felhalmozódott lomkupactól. Pakolás közben a két idióta kutyám folyamatosan a lábam alatt ugrált.Két alkalommal majdnem agyon is tapostam az egyiket,ezt elkerülendő zseniális tornamutatványokat mutattam be talajon,erősen káromkodva.Egy pillanatra kísértésbe estem,felmerült bennem a gondolat,ha most egy hirtelen mozdulattal elrejteném a két hülye dögöt az egyik zsákba estére már messze járnának.De mivel ez a két felettébb ostoba szőrgombóc a fiam szívének csücskei,így megúszták.Ezt is...                               Ahogy az a lomtalanításoknál lenni szokott az itteni szeméthalom mellett is ült egy őrszem aki a kipakolt holmikat azonnali hatállyal birtokba vette és biztosította a helyszínt.Ez nem vicc,egy bizonyos távolságnál közelebb nem engedett,elém jött és kikapta a kezemből az aktuális csomagot.Néhány kör után némi csalódottsággal a hangjában megszólított: Tesókám,ezek között nincs semmi jó cucc!                                                                Támadt némi lelkiismeret-furdalásom,amiért nem sikerült örömöt okoznom szegény embernek aki hajnal óta van itt "szolgálatban",egy pillanatra megint átfutott az agyamon,hogy talán a kutyák felvidítanák....,de aztán otthagytam.                                 Miután az utolsó adag kacatot is levittem felsöpörtem majd felmostam az erkélyt. az eredmény láttán baromira elégedett lettem magammal.Végre van egy óriási teraszom!!!! El is döntöttem,hogy ezentúl itt iszom a reggeli kávémat,és -mivel a kégli keleti tájolású-gyönyörködöm a felkelő Nap első sugaraiban.Hm.....                                                Délben megebédeltem majd landoltam a tévé előtt.Kajak-kenu Eb.közvetítés Belgrádból.Számomra A SPORT.Gyerekkoromban két évig csináltam és életem egyik legnagyobb tévedésének tartom,hogy abbahagytam.Mindegy...                                    Viszont a mieink ismét taroltak és az összetett éremtáblázat végén zárva a versenyt megint megmutatták a világnak,hogy ebben a sportágban is mi vagyunk a legjobbak.       Kovács Kati aki évek óta egyeduralkodó a női kajakosok között,ugyanolyan boldog volt a győzelme(i) után mint amikor az első aranyérmét vette át.Jó volt látni.                           Aztán egyszer csak zenélni kezdett a telefonom.Az őrangyalom hívott érdeklődvén,hogy telik a napom?                                                                                                  Róla tudni kell,hogy nemrégiben ismertem csak meg egy társkereső weboldalnak köszönhetően.Megismerkedésünkből pillanat alatt szerelem lett(részemről legalábbis biztosan).Sajnos azonban az intenzív érzelemáradat magával ragadta a józan eszemet is,így meglehetősen gyorsan sikerült sikerült elbaltáznom a szépen indult love-storyt.       Tegnapi utolsó beszélgetésünk során megbeszéltük,hogy megpróbálunk barátok maradni. Sablon szakítós duma,tudom de nem vitatkoztam.Megvan a saját élete,és nekem is az enyém(amin van rendberaknivaló bőven),majd meglátjuk.Meglehetősen szkeptikusan állok hozzá az ilyen fiú-lány barátságokhoz,de mivel mindketten felnőtt értelmes lények vagyunk akár még működhet is.Olyan hatással volt rám ez a leányzó az elmúlt hetekben mint haldoklóra a defibrillátor,ezért bármit megteszek,hogy állandó szereplője legyen a további életemnek.És ha csak annyi jut ,hogy néha csak csevegünk telefonon,már az is ezerszer több mint amit az élettől kaptam az elmúlt években.                                                    Ám ma közölte a telefonba,hogy jövő héten el akar jönni hozzám,hogy segítsen otthont varázsolni a lakásból amiben élek.Mondjuk a kecón látszik is a női jelenlét hiánya.              Ezekután kész akciótervet tárt elém az életem jobbá tételére irányulóan.Egy pillanatra megnémultam,aztán próbáltam értelmesen beszélgetni vele(nem annyira ment),végül megkértem,hogy beszéljünk később,mert"millió dolgom van".Szó szerint kimenekültem a beszélgetésből.Közben rájöttem,hogy bármennyire is utálok telefonálni néha jól jön ha egy beszélgetést gyorsan rövidre lehet zárni.                                                                    Be kell látnom,hogy amit mond azt komolyan is gondolja,nem pedig közhelyekkel dobálózik csupán.Mivel azonban ma még hívni fog muszáj lesz összeszednem magam,hogy ezúttal tudjak vele értelmesen társalogni,ne csak makogjak a telefonba mint valami majom.Hajrá!