Napló

 2011.07.01

Sokat nem unatkoztam ezen a héten.

Életem eddigi egyetlen tökéletes alkotása hétfőn vonatra szállt,és irány a tábor.Bár többször is megbeszéltük,hogy minden nap beszélünk,a technika közbeszólt-a tábor területén szó szerint vadászni kellett a térerőre-és  két napig semmit sem tudtam egy szem gyermekem hogylétéről.Aztán drága csillagom megkereste azt a pontot ahol életre tudta kelteni a telefonját,hogy elküldhessen egy "boldog névnapot"SMS-t(rajta kívül csak a mobilszolgáltatóm számítógépe köszöntött fel azon kevésbé hatódtam meg).Gyorsan felhívtam,és megkönnyebbülve hallgattam,amint vidáman csacsogva meséli élményeit.Borzasztóan örülök neki ,hogy minden rendben van,jól érzi magát.Amennyire féltem ettől az első tábortól,ő annyira vette könnyedén az első próbatételt.Jelenleg a világ legbüszkébb apái között is az első tízben vagyok.

Persze meló is jutott a héten bőven.Sajnos igazán csak mára-a hét utolsó munkanapjára-sikerült igazán belelendülnöm a munkába.Még épp időben.Főnököm ugyanis ma beszélgetni hívott,és az elmúlt napjaimat figyelembe véve tudtam,hogy jelen esetben ez nem sok jóval kecsegtet.                                                                                                           Ehhez képest igencsak meglepődtem.Ugyanis négyszemközt beszélve nem mint főnök,hanem mint ember kérdezett rá,hogy meséljek már kicsit valamit arról,hogy mi bajom van mostanában,mert az egyértelmű,hogy valami nem stimmel.És ezzel a gonddal a nyakamon rossz irányba haladok.                                                                              Hm...Pedig biztos voltam benne,hogy tökéletesen titokban tudok tartani amit csak akarok.  Vagy csak teljesen elszoktam attól,hogy odafigyel rám valaki.                                       Végül elintéztem a választ annyival,hogy mostanában hullámzó a magánéletem.De mivel tisztában vagyok azzal,hogy egy munkahelyen ez soha nem lehet hivatkozási alap,így megígértem neki,hogy hétfőre összeszedem magam.                                                    Mindenesetre jót tett a lelkivilágomnak ez a beszélgetés.

Most még kéne néhány szórakoztató gondolat is ide,de nem megy.Mostanra teljesen kipurcant az agyam,nomeg az ágy is erősen hívogat.A legközelebbi bejegyzést nem két hosszú műszak után fogom írni,talán úgy jobban megy majd...